A születésszám tartós és vészes csökkenése, valamint a választás közeledése napirendre tűzte a gyermekvállalással való foglalkozást.
A szakmai hozzáállás színvonala azonban még a helyzetnél is rosszabb. A gyermekvállalás valóban alacsony, a legalacsonyabb ez EU tagállamok között. Ez nem akkora tragédia, mint amekkora szégyen. Annak ellenére, hogy a gyerekvállalás számánál százszor fontosabbnak tartom a gyermekvállalók minőségi összetételét, tudom, hogy a magyar politikai szégyene, hogy ilyen kevés gyermeket vállalnak. Ez azt jelzi, hogy a jövőt illetően, a legpesszimistább nép vagyunk.
Az is elgondolkodtató, hogy a három legkevesebb gyereket vállaló ország, visszafelé: Magyarország, Románia és Lengyelország. Egyetlen EU országban születik több gyermek, mint amennyi a létszám tartásához akkor is elég volna, ha nem nőne a várható életkor, Írország. Ez sem lehet büszke, mert ez nálunk sok évszázados vallási tradíció, és a legszigorúbban tiltják az abortuszt.
Az EU átlaga is nagyon alacsony, Alig 1.6 gyermek. Ennél többet, ha nem is sokat, de közel elegendő gyermeket szülnek Franciaországban, aminek nem tudom. Három skandináv országban, Svédországban, Finnországban és Dániában, mert ott nagyon kedvező a gyermekes anyák foglakoztatása, a gyermekikről való társadalmi gondoskodás.
A véleményemet, hogy viszonylag ott vállalnak több gyereket, ahol reménytelen a foglalkoztatás, és alacsony az iskoláztatottság. A gyesen, gyeden lévő anyák felének reménye sincs a szülés utáni munkavállalásra. Ezek aránya azonban meghaladja a 80 százalékot azoknak, akik 8 általánost, vagy még annyit sem végeztek. Ezen kell fordítani. Már sokszor leírtam, hogyha annyi gyermeket vállalnának a magasabb jövedelmi és iskolázottsági harmadba tartozó szülők, mint az alsó harmadba tartozók, és fordítva, 40 év múlva a magyar munkaerő teljesítménye kétszerese lenne annak, mint ami a jelenlegi születési struktúra mellett várható.
A társadalom érdekének megfelelő születési struktúra azonban csak akkor volna elérhető, ha a családi pótlék és az öregkori állátás nagysága a gyereknevelés eredményétől függne.
Mivel ettől megijed mindenki, csak egy első lépést javaslok ebbe az irányba. A gyermeknevelő anyák ne csak bérjárulék kedvezményt kapjanak, hanem minden gyermek után bizonyos idejű többlet munkaviszonyt írjanak jóvá. Ez azt jelentené, hogy a felnevelés állami támogatása azoknak nagyobb, akik magasabban iskolázottak, magasabb a jövedelmük.
Ha egyszer végre egy olyan felmérést is végeznének, hogy milyen eredménykülönbség van a diplomás és a képzetlen, munkát nem kapó anyák gyermekei között, kiderülne, hogy még az előjel sem közös.
A gyermekneveléssel járó szolgálati időjutalmazásnak nincsen harminc ében belül költségvetési kiadáshatása. A társadalmilag hasznosabb nemzedék azonban nagyságrenddel több állami bevételt, nyugdíj fedezetet eredményez, mint a gyermekvállalással járó nyugdíj többlet lesz.
Elég volna szem előtt tartani, hogy a modern társadalom jövője százszor inkább függ a felnevelés minőségétől, mint a felnevetek számától. Ezért nem a számokat kell növelni, hanem a minősége javítani. Ennek azonban a nyomát sem találom.
Kopátsy Sándor PS 2013-07-28
